Mit jelent a fenntarthatóság? (Fenntarthatóság I.)

A fenntarthatóság eszméje egyre inkább áthatja életünket. Egy felelős vállalat ma már nem létezhet fenntarthatósági stratégia nélkül és nem engedheti meg magának, hogy működése során ne vegye figyelembe a fenntarthatósági szempontokat. De hétköznapi életünknek is egyre inkább részévé válnak a környezetvédelmi szempontok és a társadalmi egyensúly iránti igény. Egyre többen és egyre gyakrabban beszélnek a FENNTARTHATÓSÁGról. De mit is jelent valójában a kifejezés és miért fontos, hogy foglalkozzunk vele?

A fenntarthatóság fogalma 1987-ben indult útjára, amikor az ENSZ a fenntartható fejlődést – melyet azóta leegyszerűsítve fenntarthatóságnak is nevezünk – a következőképpen definiálta: fejlődés, amely „anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségét saját igényeik kielégítésére”. Azaz fenntartható például az a fejlődés, melynek során nem használunk fel minden, korlátosan hozzáférhető nyersanyagot vagy nem szennyezzük be visszafordíthatatlanul vizeinket.

141021_planet-earth-hands-Favim.com-483662Mint a fenntarthatóság egészével, úgy magával a definíció értelmezésével, gyakorlatba ültetésével kapcsolatban sem teljes az összhang a témával foglalkozók között. Ennek fő oka, hogy az ENSZ által meghatározott definíció kellően általános ahhoz, hogy szabad teret engedjen a konkrét célok, valamint a célok elérését biztosító eszközök meghatározásának. Sok környezeti szakértő számára például a fenntartható fejlődés alapvetően egyfajta oximoronnak (önmagában való ellentmondásnak) tekinthető, hiszen a környezet befolyásolása nélkül nem képzelhető el fejlődés. Ők úgy gondolják, hogy a gazdaság az emberi társadalom, a társadalom pedig a bioszféra (azaz a földi élet tere) egyik alrendszerének tekinthető, és ezek együttműködése zéróösszegű játék: amit az egyik nyer, az szükségszerűen veszteséget jelent a másik számára, miközben az ökoszisztéma (az élőlény-közösségek és élőhelyeik összessége) valamely összetevőjének túlzott használata drasztikus hatással van az ökoszisztéma egészére.

A fenntarthatóság lényege azonban sokak szerint – beleértve e sorok íróját is – éppen a nyertes-nyertes (win-win) lehetőségek kiaknázása, az olyan eszközök és megoldások megtalálása és alkalmazása, amelyekkel a társadalom és a környezet egyaránt jól jár, és amelyek révén akár évtizedek múlva is összhangban élhetünk a környezetünkkel. Ebben a megközelítésben a fenntarthatóság összetett jelenség: egyrészt tényszerűséget és tudományosságot várunk el tőle, másrészt a fenntarthatóság maga cselekvésre – leginkább szokásaink megváltoztatására – szólít fel, és így gyakorlati szerepe is meghatározó. A célok és feladatok értelmezésétől függetlenül és nagyon leegyszerűsítve tehát a fenntarthatóság mindazon fogalmakat és tevékenységeket magában foglalja, amelyek lehetővé teszik, hogy a Földön az élet évtizedek múlva is a maihoz hasonló lehessen. Bár véleményem szerint ezt egy fajta minimalista megközelítésnek kellene tekinteni – hiszen globálisan nézve (bizonyos területeket vagy embercsoportokat tekintve) a mai helyzeten is lehet még javítani –, az aktuális gazdasági-társadalmi folyamatokat figyelembe véve azonban már a jelenlegi szint fenntartása is komoly célkitűzésnek számít.

Bár sokak számára a fenntarthatóság egyenértékű a környezetvédelemmel, a fogalom nem korlátozható csupán a környezeti problémákra, a természeti környezet megőrzésére. A gyakorlatban a fenntartható jövő csak a gazdasági, a társadalmi és a környezeti érdekek harmonizálásával valósítható meg. A fenntarthatóság ezen alappillérei – gazdaság, társadalom, környezet – az alábbi kérdésköröket és kihívásokat foglalják magukban, melyek egyben a fenntarthatóság fókuszterületeinek is tekinthetők. (Megjegyzendő azonban, hogy alábbiak szubjektív megítélést tükröznek, ezen felül természetesen – értékítélettől és vérmérséklettől függően – egyéb csoportosítások és témakörök is léteznek.)Fenntarthatóság

  • Környezet, azaz ’odafigyelés’ (környezeti felelősség):
    • Környezettudatosság, környezet-etikus magatartás, környezetünk védelme, beleértve a klímaváltozással és a tudatos fogyasztással kapcsolatos szempontokat;
    • Biológiai sokszínűség fenntartása, azaz az állat- és növényvilág védelme;
    • Természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, takarékos használat, megújuló energiaforrások használata.
  • Társadalmi dimenzió, azaz ’elfogadás’ (társadalmi felelősség):
    • Fenntartható társadalom: egészségügyi és élelmezési, valamint a túlnépesedésből és az öregedő társadalmakból fakadó társadalmi problémák kezelése;
    • Szociális igazságosság, esélyegyenlőség, társadalmi különbségek;
    • Társadalmi sokszínűség, szolidaritás, békés egymás mellett élés.
  • Gazdasági dimenzió, azaz a ’felelős vállalat’ megközelítés:
    • Tisztességes, átlátható vállalati működés, „fair trade”;
    • Környezeti terhelés csökkentése pl. CO2 kibocsátás minimalizálása és papírmentes iroda révén;
    • Emberközpontúság mind a kollégák, mind az ügyfelek tekintetében;
    • Társadalmi szerepvállalás fontossága.

Fenti – sokszor alapvető emberi értékeket érintő – felsorolást látva joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy miért kell – és miért éppen most – ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Miért vált fontossá az elmúlt években a fenntarthatóság és mit tehet az egyén mindezek megvalósításáért? Cikksorozatunk következő részében ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk…