21. századi írástudás – az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja, 2013.

2013. szeptember 08.

Szeptember 8-át az UNESCO 1965. november 17-én nyilvánította az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napjává, melyet először 1966-ban ünnepeltek. A nemzetközi nap célja, hogy felhívja a figyelmet az egyének, a közösségek és a társadalmak írásképességének fontosságára.

Az írástudás eszméje az évek során jelentős fejlődésen ment keresztül: kezdetben a fogalom kizárólag az írni, olvasni és számolni tudás képességét jelentette, mára azonban a funkcionális írásképességet is magában foglalja. Ugyanakkor az írástudásnak mára egyéb jelentései is kialakultak, melyek elsősorban a tudásalapú és globalizált társadalmak tudáséhségével összefüggő folyamatos tanulási igénnyel állnak összefüggésben.

Az írástudatlanság elleni küzdelem idei nemzetközi napján (szeptember 8-én) a fókusz a 21. századi írástudás és annak hangsúlyozása, hogy az alapszintű írástudáshoz mindenkinek joga van, ugyanakkor az életfogytig tartó tanulás keretében magasabb szintű képességek elsajátítása is szükséges.

Miért fontos az írástudás?

Az írástudás a hosszú távú tanulás, a jólét és a jobb megélhetés alapja, a fenntartható és részvételi fejlődés motorja, alapvető emberi jog, az egyéni képessé tétel (empowerment), valamint a szociális és humán fejlődés eszköze. Az írástudás az alapszintű oktatás kulcsa és elengedhetetlen a szegénység leküzdésében, a gyermekhalandóság csökkentésében, a népességnövekedés megfékezésében, a neme közötti egyenlőség kiterjesztésében, a fenntartható fejlődés, a béke és a demokrácia biztosításában.

A jó minőségű alapszintű oktatás a tanulókat felvértezi az élethez és a tanuláshoz nélkülözhetetlen írástudás képességével; az írni-olvasni tudó szülők nagyobb valószínűséggel küldik gyermekeiket iskolába; az írástudó embereknek jobbak az esélyeik a további tanulási lehetőségek terén és az írni tudó társadalmak hatékonyabban tudnak lépést tartani a fejlődéssel.

„Az írástudás több, mint oktatási prioritás – a jövőbe való befektetés és a 21. században szükséges új képességek elérésének első lépése. Olyan századot álmodunk, ahol minden gyerek tud olvasni és ezt a képességet függetlensége elérésére tudja használni.” – mondta Irina Bokova, az UNESCO Főigazgatója.

Az írástudás jelenlegi helyzete

Az UNESCO legfrissebb adatai szerint a világ felnőtt népességének 84% írástudó, amely 1990 óta 8 százalékpontos növekedést jelent, azonban még így is mintegy 774 millió felnőtt van a világon, aki nem tud írni vagy olvasni.

Az írástudatlanok többsége Dél- és Nyugat-Ázsiában, illetve a szubszaharai Afrikában él, kétharmaduk nő. Az iskoláskorú, de iskolába nem járó gyerekek közel fele – több, mint 28 millió gyerek – 12 (többségében afrikai) országban él: Nigéria, Pakisztán, Etiópia, India, Fülöp-szigetek, Elefántcsontpart, Burkina Faso, Niger, Kenya, Jemen, Mali, Dél-Afrika.

Az írástudatlanság azonban a fejlett országokban is tartós probléma: az OECD adatai szerint 2009-ben minden ötödik európainak – beleértve a magyarokat is – gyenge volt az írástudási képessége, és az OECD országokban mintegy 160 millió funkcionális írástudatlan él (azaz ennyien nem képesek olyan a mindennapi élethez alapvető dolgokra, mint a nyomtatványok kitöltése, útmutatások követése, térképolvasás vagy a gyerekek segítése a házi feladat elkészítésében).

Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója szerint a „helyzet az olvasni és írni tudást még inkább megkövetelő új technológiák és modern tudásalapú társadalmak fejlődésével súlyosbodik”. “Az írástudás az alapvető feltétele a párbeszédnek, a kommunikációnak és az új típusú társadalmakba való integrációnak. A fiataloknak új képességekre van szükségük, ahhoz hogy sikeresek legyenek a munkapiacon: nyelvek ismeretére, kulturális különbségek megértésére, életfogytig tartó tanulásra. Az írástudás kulcstényező olyan a modern társadalmak alapját jelentő képességek megszerzésében, mint a tudás, a személyes kapcsolatok, a tapasztalat és a közösségben élés képessége.”

Írástudás Kenyában

A teljesség igénye nélkül néhány fontos, Kenyára vonatkozó megállapítás az UNESCO által a világnap alkalmából publikált legfrissebb tanulmányból („Oktatást mindenkinek” globális monitoring riport):

„A kenyai nyomornegyedekben például sok gyerek nem reménykedhet abban, hogy szert tehet az alapvető képességekre, egyszerűen azért, mert nincsenek iskolák ott, ahol élnek.”

„Kenyában, ahol Nairobi lakosságának 60%-a nyomornegyedekben él, a középiskolák hiányából fakadó alacsony iskolázottsági szint akadályozza a fiatalokat abban, hogy megfelelő munkát találjanak.”

Kenya egyike annak a fent említett 10 országnak, ahol magas az iskolából kimaradó gyerekek aránya (annak ellenére, hogy a közoktatás elvileg ingyenes); összesen kb. 1 millió kenyai gyerek nem jár iskolába.

„Egy értékelés szerint azok a diákok, akik egyenruhát kaptak, kevesebbet hiányoztak az iskolából -15% helyett 9% volt a hiányzás aránya.”
Forrás és további információk az UNESCO oldalain itt és itt.