A fenntarthatóság eszméje egyre inkább áthatja életünket. Egy felelős vállalat ma már nem létezhet fenntarthatósági stratégia nélkül és nem engedheti meg magának, hogy működése során ne vegye figyelembe a fenntarthatósági szempontokat.
De hétköznapi életünknek is egyre inkább részévé válnak a környezetvédelmi szempontok és a társadalmi egyensúly iránti igény. Egyre többen és egyre gyakrabban beszélnek a FENNTARTHATÓSÁGról.
De mit is jelent valójában a kifejezés és miért fontos, hogy foglalkozzunk vele?
A fenntarthatóság fogalma 1987-ben indult útjára, amikor az ENSZ a fenntartható fejlődést – melyet azóta leegyszerűsítve fenntarthatóságnak is nevezünk – a következőképpen definiálta: fejlődés, amely „anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségét saját igényeik kielégítésére”. Azaz fenntartható például az a fejlődés, melynek során nem használunk fel minden, korlátosan hozzáférhető nyersanyagot vagy nem szennyezzük be visszafordíthatatlanul vizeinket.
Mint a fenntarthatóság egészével, úgy magával a definíció értelmezésével, gyakorlatba ültetésével kapcsolatban sem teljes az összhang a témával foglalkozók között.
Ennek fő oka, hogy az ENSZ által meghatározott definíció kellően általános ahhoz, hogy szabad teret engedjen a konkrét célok, valamint a célok elérését biztosító eszközök meghatározásának.
A zérőösszegű játék hívők
Sok környezeti szakértő számára például a fenntartható fejlődés alapvetően egyfajta oximoronnak (önmagában való ellentmondásnak) tekinthető, hiszen a környezet befolyásolása nélkül nem képzelhető el fejlődés.
Ők úgy gondolják, hogy a gazdaság az emberi társadalom, a társadalom pedig a bioszféra (azaz a földi élet tere) egyik alrendszerének tekinthető, és ezek együttműködése zéróösszegű játék: amit az egyik nyer, az szükségszerűen veszteséget jelent a másik számára, miközben az ökoszisztéma (az élőlény-közösségek és élőhelyeik összessége) valamely összetevőjének túlzott használata drasztikus hatással van az ökoszisztéma egészére.
A win-win hívők
A fenntarthatóság lényege azonban sokak szerint – beleértve e sorok íróját is – éppen a nyertes-nyertes (win-win) lehetőségek kiaknázása, az olyan eszközök és megoldások megtalálása és alkalmazása, amelyekkel a társadalom és a környezet egyaránt jól jár, és amelyek révén akár évtizedek múlva is összhangban élhetünk a környezetünkkel.
Ebben a megközelítésben a fenntarthatóság összetett jelenség. Egyrészt tényszerűséget és tudományosságot várunk el tőle. Másrészt a fenntarthatóság maga cselekvésre – leginkább szokásaink megváltoztatására – szólít fel, és így gyakorlati szerepe is meghatározó.
A célok és feladatok értelmezésétől függetlenül és nagyon leegyszerűsítve tehát a fenntarthatóság mindazon fogalmakat és tevékenységeket magában foglalja, amelyek lehetővé teszik, hogy a Földön az élet évtizedek múlva is a maihoz hasonló lehessen.
Bár véleményem szerint ezt egy fajta minimalista megközelítésnek kellene tekinteni – hiszen globálisan nézve (bizonyos területeket vagy embercsoportokat tekintve) a mai helyzeten is lehet még javítani –, az aktuális gazdasági-társadalmi folyamatokat figyelembe véve azonban már a jelenlegi szint fenntartása is komoly célkitűzésnek számít.
A fenntarthatóság nem korlátozható csupán a környezeti problémákra, a természeti környezet megőrzésére.
Bár sokak számára a fenntarthatóság egyenértékű a környezetvédelemmel, a gyakorlatban a fenntartható jövő csak a gazdasági, a társadalmi és a környezeti érdekek harmonizálásával valósítható meg.
A fenntarthatóság ezen alappillérei – gazdaság, társadalom, környezet – az alábbi kérdésköröket és kihívásokat foglalják magukban, melyek egyben a fenntarthatóság fókuszterületeinek is tekinthetők. (Megjegyzendő azonban, hogy alábbiak szubjektív megítélést tükröznek, ezen felül természetesen – értékítélettől és vérmérséklettől függően – egyéb csoportosítások és témakörök is léteznek.)
Környezet, azaz ’odafigyelés’ (környezeti felelősség):
- Környezettudatosság, környezet-etikus magatartás, környezetünk védelme, beleértve a klímaváltozással és a tudatos fogyasztással kapcsolatos szempontokat.
- Biológiai sokszínűség fenntartása, azaz az állat- és növényvilág védelme.
- Természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, takarékos használat, megújuló energiaforrások használata.
Társadalmi dimenzió, azaz ’elfogadás’ (társadalmi felelősség):
- Fenntartható társadalom: egészségügyi és élelmezési, valamint a túlnépesedésből és az öregedő társadalmakból fakadó társadalmi problémák kezelése.
- Szociális igazságosság, esélyegyenlőség, társadalmi különbségek.
- Társadalmi sokszínűség, szolidaritás, békés egymás mellett élés.
Gazdasági dimenzió, azaz a ’felelős vállalat’ megközelítés:
- Tisztességes, átlátható vállalati működés, „fair trade”.
- Környezeti terhelés csökkentése pl. CO2 kibocsátás minimalizálása és papírmentes iroda révén.
- Emberközpontúság mind a kollégák, mind az ügyfelek tekintetében.
- Társadalmi szerepvállalás fontossága.
Fenti – sokszor alapvető emberi értékeket érintő – felsorolást látva joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy miért kell – és miért éppen most – ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Miért vált fontossá az elmúlt években a fenntarthatóság és mit tehet az egyén mindezek megvalósításáért?
Cikksorozatunk következő részében ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk…
