Idén augusztus 20-án – két nappal korábban, mint tavaly – volt az Ökológiai Túllövés Napja.
Ahogy a bankszámlakivonat megmutatja bevételeinket és költéseinket, a Globális Lábnyom Hálózat is úgy veszi számba a természetes erőforrások és ökológiai szolgáltatások éves rendelkezésre állását, valamint az emberiség által támasztott igényeket. Az eredmény elszomorító: szűk nyolc hónap alatt felhasználtuk azokat a (megújuló) erőforrásokat, amelyeket a természet egy év alatt tud csak előállítani. Azóta „ökológiai hitelből” élünk, amiért egyszer valószínűleg súlyos árat kell majd fizetnünk (nekünk, a gyermekeinknek vagy az unokáinknak).
Az augusztusi Túllövés Napja azt is jelenti, hogy az emberiség jelenlegi fogyasztási szintje mellett kb. 1,5 földre lenne szükség ahhoz, hogy következmények nélkül használjuk a rendelkezésre álló erőforrásokat. A helyzet azonban évről évre rosszabbodik (azaz a túllövés napja minden évben néhány nappal korábban van): 1993-ban még október 21-ére, 2003-ban már szeptember 22-re esett. Ha a trend folytatódik, még jóval az évszázad közepe (2050) előtt kétföldnyi lesz az éves fogyasztásunk.
A tény, hogy a természetes erőforrásainkat gyorsabb ütemben használjuk, mint ahogy azok újra tudnak termelődni, hasonló ahhoz, mint amikor (tartósan) többet költünk, mint amennyi a fizetésünk. Ökológiai „túlköltekezésünk” ára azonban mára egyértelművé vált: az éghajlatváltozás – ami annak az eredménye, hogy az üvegházhatású gázokat gyorsabb ütemben eregetjük a levegőbe, mint ahogy azokat az erdők és óceánok el tudnák nyelni – az egyik leginkább egyértelmű és legsürgetőbb következmény. De emellett számos egyéb negatív hatással is számolnunk kell, olyanokkal, mint az erdők fogyása, fajok megszűnése, a halászat összeomlása, egyre dráguló termékek, hogy csak néhányat említsünk.
Bár a Globális Lábnyom Hálózat adatai – és így a Túllövés Napja – becslésen alapulnak, minden tudományos modell, amely az emberi fogyasztás és a természeti lehetőségek összefüggéseit méri, azt mutatja, hogy az emberiség jóval a lehetőség felett fogyaszt és évről-évre nagyobb ökológiai adósságot halmoz fel. Olyan adósságot, amelynek kamatai – élelmiszerhiány, talajerózió, a CO2 felhalmozódása a légkörben – súlyos gazdasági, társadalmi problémákat és jelentős pénzügyi terheket okoznak az emberiség számára.
Forrás és további információk a Global Footprint Network oldalán.
