Egy szupermarket pénztáránál egy idős asszony műanyag táskát választott, hogy abba pakolja a vásárolt dolgokat. A pénztárosnő szemrehányást tett neki, mondván, nincs tekintettel az ökológiára és ezt mondta neki:
“Az ön generációja egész egyszerűen nem érti a környezetvédelmi mozgalmat. Kizárólag a fiatalok fognak ráfizetni az idősebb generáció miatt, amely elpocsékolt minden erőforrást!”
Az idős hölgy elnézést kérve a mellette álló pénztárosnőtől, így magyarázta:
“Sajnálom, az én időmben, nekünk nem volt ökológiai mozgalmunk.”
Amint csüggedt arccal elhagyta az üzletet, a pénztárosnő hozzátette:
“Az ilyen emberek, mint ön is, tönkretettek minden erőforrást, persze a mi költségünkre. Igaz is, önök egyáltalán nem becsülték a környezet védelmét abban az időben!”
Az idős hölgy visszafordulva hozzátette:
„Abban az időben, visszahoztuk a tejesüvegeket, az üdítős- és sörösüvegeket a boltba, ahonnan a gyárba vitték, kimosni, sterilizálni és újratölteni; ugyanazokat a palackokat többször is felhasználtuk.
Abban az időben a palackokat valóban újrahasznosítottuk, de nem tudtunk az ökológiai mozgalomról.
Az én időmben, gyalog mentünk fel a lépcsőn, nem volt mozgólépcső minden üzletben és irodában. Elsétáltunk a sarki boltba. Nem ültünk kocsiba, amikor kétutcányit kellett mennünk.
De igaz, nem tudtunk az ökológiai mozgalomról.
Abban az időben, szappannal mostuk a pelenkákat; nem ismertük az eldobható pelusokat és törlőkendőket.
Odakünn, szárítókötélen szárítottuk a ruhákat, nem pedig az óránként 3000 Wattot elnyelő masinában. Valóban a szél és a nap energiáját használtuk a ruhák szárítására.
Abban az időben, szisztematikusan újrahasznosítottuk a ruhákat, amelyek egyik testvértől a másikhoz kerültek.
Igaz, nem ismertük az ökológiai mozgalmat!
Abban az időben, csak egy TV volt a házban, nem pedig minden szobában egy. És a televíziónak olyan kis képernyője volt, mint egy pizzás doboz, nem pedig akkora, mint Texas állam.
A konyhában? Azzal voltunk elfoglalva, hogy szakácskodjunk, hogy elkészítsük az ételeket; nem rendelkeztünk ennyi speciális és wattokat nyelő elektromos kütyüvel, hogy könnyedén elkészítsük azokat.
Amikor törékeny tárgyakat csomagoltunk, hogy postára adjuk azokat, használt újságokat és vattát alkalmaztunk bélésnek a használt dobozokba, nem pedig hungarocell vagy műanyag buborékokat.
Abban az időben, saját erőnket használtuk fűnyírásra, nem pedig benzines vagy önjáró fűnyírókat.
Abban az időben, fizikai munkát végeztünk, nem volt szükségünk tornaterembe járni, hogy a villamos energiával működő futópadokon futkossunk.
De igaza van: nem ismertük az ökológiai mozgalmat.
Abban az időben, ivókútból ittuk a vizet, ha szomjasak voltunk; nem használtunk halomnyi eldobható műanyag poharat vagy palackot valahányszor inni akartunk.
Tintásüvegből töltöttük a töltőtollakat, ahelyett, hogy újat vettünk volna helyettük; kicseréltük a borotvapengét, ahelyett, hogy minden borotválkozás után eldobtuk volna.
De igaz, nem ismertük az ökológiai mozgalmat.
Abban az időben, az emberek busszal, metróval jártak, a gyerekek biciklivel mentek iskolába a családi autó és az anyukák 24 órából 24 órás “taxiszolgálata” helyett.
Abban az időben, a gyerekek több éven át megőrizték ugyanazt az iskolatáskát, a füzetek egyik évről a másikra átkerültek, a színes ceruzák, radírok, ceruzahegyezők és egyéb kiegészítők addig tartottak, amíg csak lehetett, nem ám új táska minden évben és június végén kidobott füzetek, új szlogennel ellátott új ceruzák és radírok minden szeptemberben.
De igaz, nem ismertük az ökológiai mozgalmat.
Mindössze egy konnektorunk volt szobánként, nem pedig egy multi elosztó, hogy a mai fiatalok számára nélkülözhetetlen, teljes körű elektromos kínálatot kiszolgálja.
Nos, akkor, ne szarakodj velem a műanyag zacskóddal és a zöld mozgalmaddal!
Az idős hölgynek igaza volt: annak idején, nem ismerték az ökológiai mozgalmat, de minden nap úgy éltek, hogy tisztelték a környezetet.
A történet forrása: https://www.francianyelv.hu
