A környezetvédelem világnapjára

2015. június 05.

Favim.com-supermarket-aisle-grocery-store-shopping-cart-475341« Egy szupermarket pénztáránál egy idős asszony műanyag táskát választott, hogy abba pakolja a vásárolt dolgokat. A pénztárosnő szemrehányást tett neki, mondván, nincs tekintettel az ökológiára és ezt mondta neki:

“Az ön generációja egész egyszerűen nem érti a környezetvédelmi mozgalmat. Kizárólag a fiatalok fognak ráfizetni az idősebb generáció miatt, amely elpocsékolt minden erőforrást!”

Az idős hölgy elnézést kérve a mellette álló pénztárosnőtől, így magyarázta:

“Sajnálom, az én időmben, nekünk nem volt ökológiai mozgalmunk.”

Amint csüggedt arccal elhagyta az üzletet, a pénztárosnő  hozzátette:

“Az ilyen emberek, mint ön is, tönkretettek minden erőforrást, persze a mi költségünkre.

Igaz is, önök egyáltalán nem becsülték a környezet védelmét abban az időben!”

Az idős hölgy visszafordulva hozzátette:

„Abban az időben, visszahoztuk a tejesüvegeket, az üdítős- és sörösüvegeket a boltba, ahonnan a gyárba vitték, kimosni, sterilizálni és újratölteni; ugyanazokat a palackokat többször is felhasználtuk.

Abban az időben a palackokat valóban újrahasznosítottuk, de nem tudtunk az ökológiai mozgalomról.

Az én időmben, gyalog mentünk fel a lépcsőn, nem volt mozgólépcső minden üzletben és irodában. Elsétáltunk a sarki boltba. Nem ültünk kocsiba, amikor kétutcányit kellett mennünk.

De igaz, nem tudtunk az ökológiai mozgalomról.

Abban az időben, szappannal mostuk a pelenkákat; nem ismertük az eldobható pelusokat és törlőkendőket.

Odakünn, szárítókötélen szárítottuk a ruhákat, nem pedig az óránként 3000 Wattot elnyelő masinában.

Valóban a szél és a nap energiáját használtuk a ruhák szárítására.

Abban az időben, szisztematikusan újrahasznosítottuk a ruhákat, amelyek egyik testvértől a másikhoz kerültek.

Igaz, nem ismertük az ökológiai mozgalmat!

Abban az időben, csak egy TV volt a házban, nem pedig minden szobában egy. És a televíziónak olyan kis képernyője volt, mint egy pizzás doboz, nem pedig akkora, mint Texas állam.

A konyhában? Azzal voltunk elfoglalva, hogy szakácskodjunk, hogy elkészítsük az ételeket; nem rendelkeztünk ennyi speciális és wattokat nyelő elektromos kütyüvel, hogy könnyedén  elkészítsük azokat.   

amazing-ampulheta-aquecimento-global-art-beautiful-Favim.com-414234Amikor törékeny tárgyakat csomagoltunk, hogy postára adjuk azokat, használt újságokat és vattát alkalmaztunk bélésnek a használt dobozokba, nem pedig hungarocell vagy műanyag buborékokat.

Abban az időben, saját erőnket használtuk fűnyírásra, nem pedig benzines vagy önjáró fűnyírókat.

Abban az időben, fizikai munkát végeztünk, nem volt szükségünk tornaterembe járni, hogy a villamos energiával működő futópadokon futkossunk.

De igaza van: nem ismertük az ökológiai mozgalmat.

Abban az időben, ivókútból ittuk a vizet, ha szomjasak voltunk; nem használtunk halomnyi eldobható műanyag poharat vagy palackot valahányszor inni akartunk.

Tintásüvegből töltöttük a töltőtollakat, ahelyett, hogy újat vettünk volna helyettük; kicseréltük a borotvapengét, ahelyett, hogy minden borotválkozás után eldobtuk volna.

De igaz, nem ismertük az ökológiai mozgalmat.

Abban az időben, az emberek busszal, metróval jártak, a gyerekek biciklivel mentek iskolába a családi autó és az anyukák 24 órából 24 órás “taxiszolgálata” helyett. 

Abban az időben, a gyerekek több éven át megőrizték ugyanazt az iskolatáskát, a füzetek egyik évről a másikra átkerültek, a színes ceruzák, radírok, ceruzahegyezők és egyéb kiegészítők addig tartottak, amíg csak lehetett, nem ám új táska minden évben és június végén kidobott füzetek, új szlogennel ellátott új ceruzák és radírok minden szeptemberben.

De igaz, nem ismertük az ökológiai mozgalmat.

Mindössze egy konnektorunk volt szobánként, nem pedig egy multi elosztó, hogy a mai fiatalok számára nélkülözhetetlen, teljes körű elektromos kínálatot kiszolgálja.

Nos, akkor, ne szarakodj velem a műanyag zacskóddal és a zöld mozgalmaddal!

Az idős hölgynek igaza volt: annak idején, nem ismerték az ökológiai mozgalmat, de minden nap úgy éltek, hogy tisztelték a környezetet.» [1]

 

Abban az időben valóban jobban tisztelték az emberek a környezetet? Vagy csak azért nem használtak mozgólépcsőt, szárítót, óriás monitorú tévét és mindenféle konyhai kütyüket, mert azok még nem is léteztek vagy ha igen, akkor a többség nem tudta azokat megfizetni? A technológiai fejlődés és az életszínvonal-növekedés következtében mindezek az eszközök mára általánosan elfogadottá és széleskörűen használttá váltak, amitől sokkal kényelmesebb lett az életünk. Ugyanakkor a fogyasztói szokások átalakulása jelentős befolyást gyakorol környezetünkre, melynek rövid távú hatásait már mi magunk is (pl. zaj- és légszennyezettség, szélsőséges időjárás), hosszú távú hatásait pedig majd gyermekeink, unokáink fogják igazán érezni. Ezen megváltozott körülmények között nem elég  nagyanyáinkhoz hasonlóan “élni bele a világba”, az ökológiai szemlélet kialakításával, a környezet védelmével tudatosan kell foglalkoznunk, az ökológiai mozgalmat ismernünk kell.

earth-hands-love-peace-tree-Favim.com-285693A június 5-i Környezetvédelmi világnap célja széles körben felhívni a figyelmet a környezetszennyezés következményeire, elősegíteni az együttgondolkodást és a közös cselekvést, terjeszteni a fenntartható fejlődés eszméjét. Az ehhez kapcsolódó konkrét célkitűzések közé tartozik az energiatakarékosság, a helyi erőforrások minél szélesebb körű felhasználása; a megújuló természeti források hasznosítása; a szemét- és hulladékképződés csökkentése, valamint a környezetszennyezés megelőzése. [2]

A környezetre való odafigyelés nem azt jelenti, hogy tekerjük vissza az időt, és éljünk úgy, ahogy nagyanyáink. A fejlődésnek vannak pozitív hatásai, amelyek megkönnyítik, szebbé teszik életünket, ráadásul a megváltozott gazdasági és életkörülmények (pl. a nők munkába állása) miatt ma már nem is tudnánk ugyanúgy élni.

Kis odafigyeléssel, apró „lemondásokkal” azonban nagyon sokat tehetünk. Ha csak a közvetlen pazarlást sikerülne minden háztartásban megszüntetni, már azzal is óriási eredményeket lehetne elérni a környezet megóvása érdekében. Ehhez nincsen szükség nagy lépésekre: elég, ha nem égetjük a villanyt, ha nem vagyunk a szobában; éjszakára áramtalanítjuk a tévét és a számítógépet; megjavíttatjuk a csöpögő csapot; viszünk magunkkal vászonszatyrot vagy kosarat bevásárláskor (ahogy az idős hölgy helyében is tettük volna, mert nem csak az számít, ahogy a múltban éltünk, hanem az is, ahogy a jelenben); odafigyelünk arra, hogy a megvásárolt és előállított összes élelmiszer elfogyasztásra kerüljön és ne a kukában végezze. Mindezek apróságnak tűnhetnek, és háztartásszinten talán azok is, de ha jól belegondolunk, országos, sőt világszinten ezek az „apróságok” multiplikálódnak és óriási változást képesek okozni.

Mi, az alapítvány vezetői és önkéntesei – nem csak a Környezetvédelmi világnapon, hanem az év minden napján – azért dolgozunk, hogy mindez megvalósuljon. Nem vagyunk szentek, nem vagyunk „sötétzöldek”. Nem mondjuk, azt, hogy a környezetet csak úgy lehet megvédeni, ha kiköltözünk a „pusztába”, ahol áram és víz nélkül, magunknak mindent megtermelve élünk, vagy ha fához láncoljuk magunkat. Hétköznapi emberek vagyunk, szeretjük a kényelmet, szeretünk – lehetőségeinkhez mérten – jól élni, de hiszünk abban, hogy a környezetért akkor is lehet tenni, ha nem „mászunk vissza a fára”, hanem a jelenkori körülményekhez igazodva, jobban odafigyelünk. Hiszünk a kis lépések erejében és a fokozatosságban. Hiszünk abban, hogy bármilyen kicsinek tűnik is egy változás, van hatása és érdemes meglépni. Mi eszerint élünk és az alapítvány tevékenysége során ezen tapasztalatainkat osztjuk meg.

Tarts velünk és tegyél Te is a környezet védelméért!

Vaszari Móni, a kuratórium elnöke

[1] A történet forrása: http://www.francianyelv.hu

[2] Forrás: Wikipedia