Szó szerint. 😢😡
Évente 59,000 tonna, vadonat új, soha nem hordott (el nem adott) ruha kerül amerikai és európai ún. fast fashion üzletláncokból Chilébe. Ebből mintegy 39,000 tonna végzi az Atacama-sivatagban.
A ruhákat jellemzően Kínában és Bangladeshben gyártják (sokszor embertelen körülmények között, rabszolgaként dolgozó felnőttek és gyerekek). Amit Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában nem sikerül eladni, azt Chilébe szállítják, és megpróbálják a latin-amerikai piacokon értékesíteni. Amit ott sem sikerül eladni, az kerül a sivatagi lerakóba. Leginkább azok a ruhák, amelyek biológiai úton nem tudnak lebomlani és vegyszereket tartalmaznak, ezért nem fogadják őket a települési lerakókban (!)…
A fast fashion kedvező árú, de rendkívül környezetkárosító. A divatipar felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás 8-10%-ért, miközben 2018-ban magasabb volt az energiafelhasználása, mint a légi és tengeri közlekedésnek együttvéve.
Mindemellett hatalmas a pazarlás: becslések szerint másodpercenként egy kukásautónyi ruha végzi a hulladékégetőkben és a hulladéklerakókban.
Ráadásul a helyzet egyáltalán nem mutat javuló tendenciát. Egy átlagos fogyasztó 2014-ben 60%-kal több ruhát vett, mint 2000-ben, a ruhagyártás pedig 2004 és 2019 között megduplázódott.
Mielőtt ruhát vennél, gondold át alaposan, hogy tényleg szükséged van-e rá, és amit megvettél, használd minél többször és minél hosszabb ideig.
