Nagy nehezen megérkezett az idei tél, és az ország nagy részén leesett az első hó is… Ennek kapcsán önkéntesünk megosztja veletek, hogy hogyan lett anti-síelőből a téli sportok szerelmese…
Mi a varázsa? Hogyan szeressük meg a telet, a zord időjárást? Mivel fokozhatjuk szervezetünk ellenálló képességét úgy, hogy közben még jól is érezzük magunkat?
Ezekre a kérdésekre keresi/kereste a választ.
Közel 40 éves koromig ki nem állhattam a telet.
Mindig azt vallottam, hogy rossz helyre születtem. Némivel délebbre kellett volna meglátnom a napvilágot. Mert életelemem a nyár, a meleg, a napsütés, és amikor ez az évszak távozni látszik, rosszkedvű, depressziós leszek, és nem találom a helyemet.
Ősszel a ködös, esős idő kedvetlenített el, télen meg a városi olvadó hó után maradt locs-pocs.
Ezért ha tehettük, a havas időkben felmentünk a hegyekbe energiát gyűjteni. Egy ilyen kirándulás alkalmával, Mátraszentistvánon, nézegettük a síelőket.
Ez a sportág sosem vonzott, pedig elég sokrétű vagyok testmozgás tekintetében. Ahogy ott ácsorogtunk, nézegettük a suhanó embereket, egyszer csak arra eszméltünk, hogy irigykedünk rájuk. De sítalpra még mindig nem vágytam. A fiam állt mellettem, és a maga 16-17 évével megszólalt: „Ki kellene próbálni a snowboardot, az olyan jó kis menő sport, biztos élvezetes is!”.
Így történt, hogy összeszedtük minden bátorságunkat.
A következő jónak tűnő hétvégén béreltünk snowboard deszkát, meg az egyéb, ehhez szükséges kiegészítőket.
Első utunk a Visegrádi Nagyvillám sípályára vezetett. Beöltöztünk, becsatoltunk, és reszketve vártuk, hogy hogyan fogunk talpon maradni a deszkán.
Csúszkáltunk egy kicsit a gyerekpályán, próbálgattuk a felvonót. Majd, miután némi bátorságra tettünk szert, átmentünk a közepesnek nevezett pályára.
Kissé hányatott sorsúnak éreztem magamat, amikor én estem, keltem, orra buktam, a mellettem hóban ücsörgő kiskölök meg csak úgy lesuhant, pedig ő is épp akkor kezdte…..
És szépen lassan ráéreztem az ízére, hogy milyen nagy élmény, amikor esés nélkül le tudok csúszni a pályán, és már nem esek ki a felvonóból.
Hát, valahol itt kezdődött.
Azóta, amikor beáll az ősz, már várom a telet
Várom a havat, a lehetőséget, hogy újra, meg újra csúszhassak – akár itthon, Magyarországon, akár a környező külföldi sípályákon.
A téli sportok rengeteg lehetőséget, egészséges, vidám örömteli pillanatot rejtenek magukban, ha hajlandóak vagyunk megragadni őket.
Természetesen, az én történetem ebből csak egy kis szeletke.
A lényeg talán az, hogy mindenki megtalálja benne a maga örömét, szerelmét. Mindegy, hogy az éppen a szánkózásról, a síelésről, a snowboardozásról, netán a snowtubingról, vagy éppen csak a természet szeretetéről, a nagy erdei sétákról szól. Szeressük ezt az évszakot is a benne rejlő csodákkal, lehetőségekkel – nem megfeledkezve arról, hogy a friss levegőn eltöltött idő erősíti szervezetünket, a sport meg ellenálló képességet, fizikai erőnlétet biztosít a hosszú éjszakák, rövid nappalok, kevés napsütéses időszak átvészeléséhez!
Nem kell a messzi távolban keresni a lehetőséget
Ma már hazánkban is több helyen hódolhatunk ezeknek a sportoknak is, hiszen ha természetes hó nem is mindig kényeztet el minket, a mai modern lehetőségekkel (hóágyúzás segítségével), a kellő hideg beálltával biztosítani tudják a feltételeket.
Kedvelt magyarországi pályáink:
Nagyvillám sípálya, Visegrád
Kékestetői sípálya
Sípark, Mátraszentistván
Nordica Síaréna, Eplény
Remélem, sikerült mindenkinek kedvet csinálni a téli sportokhoz!
Kerezsi Rózsa